„Nem újdonság, hogy Tompa Andrea erőssége a karakterteremtés és a pontos, gördülékeny
jelenetépítés – ebben a regényben is több emlékezetes szereplőt kapunk. Legyen szó egy
tizenhat éves fiú első látogatásáról a borbélynál, egy közös úszásról a Szamosban vagy egy
bányába érkezésről, biztos érzékkel talál rá a megfelelő hangra. A Kiváló testekben elsősorban
a szerkezettel kísérletezik, számos nézőpontot állít egymás mellé, sok szereplőt és sokféle
elbeszélésmódot, leíró részeket, leveleket, kihallgatásokat, esszészerű részeket, képleírásokat
sorakoztat fel, és ezeket szövi egybe. Az új regény okos, tudatosan megkomponált kötet,
melynek struktúrája jóval bonyolultabb az eddigieknél (Tompa Andrea korábban is játszott
már a váltott nézőpontokkal, hangokkal, de ennyire sokféleképpen még nem szólalt meg egy
regénye sem), kevésbé homogén és történetelvű, kicsit jobban megdolgoztatja az olvasóját,
mint például az Omerta vagy a Sokszor nem halunk meg.”  Kolozsi Orsolya, Telex

„Ha csak belelapozunk a regénybe, rögvest kiderül, hogy olyan férfiakról van szó benne, akik
testi-lelki-szellemi konstitúciójuk egészével vannak jelen. Az a koncentrált figyelem, mely
jellemzően női testre irányul, ezúttal a férfitestet veszi célba. Nemcsak a szépeket, fiatalokat,
hanem az idősebbeket, elnehezülteket, vagyis a test nem elsősorban esztétikai jelenségként
érdekes, hanem mint jelenlét. Mint érzékenység, vágy, sebezhetőség, szégyen.” Deczki
Sarolta, Élet és irodalom
„a szövegben egy olyan őszinte szerelem bontakozik ki, amely felett az elbeszélés nyelve nem
ítélkezik.” Petri Flóra, Fidelio

A szerzővel Visy Beatrix beszélget.