Egy 57 éves nő, aki három éve hibernálta független társulatát, amit a semmiből épített fel, majd 20 évig vezetett, és most nem tudja, mihez kezdjen magával ebben a Világban: a tudásával, az alkotás vágyával, az öregedésével, egy inspiráló mégis otthonos közeg iránti sóvárgásával, az elmúlt 16 év veszteségeivel és depressziójával, a bőre alá beszivárgott jövőtlenséggel és a NER után maradt romokkal, most, amikor itt volna a pillanat cselekedni.
És itt van még a kortárs tánc iránt érzett zavarba ejtő szenvedélye, és meggyőződése, hogy a kortárs tánc politikai állásfoglalás.
Egy 27 éves táncos-alkotó lány, akinek épp most indul a karrierje. Aki vágyja, hogy lássák, hallják és elismerjék. Aki elsősorban táncolni szeretne, de bármi más módon is alkotni, kifejezni. Szeretné, hogy befogadják a Világba, de a teste, lelke nem idomul az elvárt normákhoz. Kapcsolódni vágyása és megélt magánya örökké egymásnak feszül. Gyógyulni és gyógyítani akar, elsimítani, vizsgálódni és mélyen érteni. Kíváncsi, őszinte, érzékeny,
bizonytalan, és miközben feszülten kergeti a jövőjét, szeretné, ha a kortárs tánc meghódítaná az emberiséget.

És a tér: Magyarország, ahol a kortárs tánc a veszélyeztetett műfajok közé tartozik – az előző kultúrpolitika kihalásra ítélte. Egy ország, ahol az elmúlt 16 évben elenyészett sok minden, amiben a két nő hisz: szakmaiságon alapuló értékrend, a belső motiváció és kíváncsiság erejének elismerése, a szabad, független gondolkodás, a vitakultúra, az átláthatóság, az állítások tényekkel és érvekkel való alátámasztása. Egy ország, most tele reménnyel, kétséggel és türelmetlenséggel.

Szabó Réka 2025 novemberében felkéri Szász Zsófiát, hogy segítsen rendet tenni a fejében, a szívében, a szakmai múltjában – reflektáltassa táncban arra a zűrzavarra, amiben most van. Beszélgetni kezdenek szóban, táncban, rajzban, alkotásban. A két nő duettje – személyes feltárulkozásuk, kíváncsiságuk által – a mai világ, és abban a művészet szerepének folyton alakuló, élő lenyomata. Az előadás betekintés kísérleti formanyelvű, jelen idejű gondolkodásukba. Zsófinak az együttműködésben az alkotáson túl a generációkon átívelő közösség-érzet
megtapasztalása fontos. Rékának az újrakezdés lehetőségét, a fiatalokkal való párbeszédbe kerülést, és új alkotói közeg építésének kezdetét jelentheti, Rendrakás című programjának részeként.

Alkotó-előadók: Szabó Réka és Szász Zsófia
Külső szem: Raubinek Lili, Petrányi Luca
Fény: Dézsi Kata